Burying the Past

Szokták azt mondani, hogy a múlton nem kell tipródni, nemkell tőle szenvedni.

Igaz, hogy nagyon jó a sorom, zajlik az életem, vannak teendőim, vannak sikereim, szóval sopánkodásra semmi ok. :D De azért nagyon szép kis múltam volt huszonévesen! Bizony még most is örömmel, jószívvel tekintek vissza ezekre az évekre... rátok! Köszönöm, hogy szép éveket szereztetek nekem, éshogy néha az ebből született álmok elkísérnek! :) 

Nincs semmi gáz, kicsit álmos és fáradt vagyok a mindennapokban harminchét évesen. Csak egy jót aludtam, álmodtam és már ... zakatol is tovább az élet. :) 

One Way Trip

 

So I'm sorry

Nos. Szeptember 16.-át írunk. Békés, de ugyanakkor magányos vasárnap van. A nap lágyan süt, frissesség uralkodik kint a tájon több mint 35mm-nyi eső után. Tegnap Sörfesztiváloztunk egyet jó öreg Bosscsa baráttal. Eljött velem, magam alatt voltam, jött szó nélkül, és jót buliztunk. Meg az ittasan dodgemvezetés. Szép tőlem 26 évesen mondhatom, de ő is egy igaz barát. Jött amikor baj van! 

Visszatérve... ma reggel felkeltem...és a tegnapi névnap után... ma rájöttem... hogy ma lettünk volna egy évesek Falattal. Sajnos ami elmúlt az elmúlt. De valahol úgyérzem jobb lett így mindkettőnknek. Már ahogy. Nem volt értelme a kapcsolatunknak. Nem azért szakítottunk mert ilyen fasz a rafi, olyan kurva a másik. NEM. Tök normális... viszonylag normális szakítás volt. Egy trágár kifejezés nem döndült el. Nem kellett falrakenni a másikat. Szimplán csak megértettük, hogy nincs értelme együttlenni, nincs közös jövő. Lehet, hogy gyerekes vagyok. De ezt én is megértettem. Felfogtam, átgondoltam egy kis idővel. Lassú felfogású tyúkeszű vagyok. Ezvan.

Felépítettem egy világot az egyetemen, egy birodalmat. Nevemet máig tudják az emberek, sőt Miss jóbarátom írt egy nagyon jóleső kommentet:

"figyu, rólad szobrot avatnak majd a koli előtt, az elmúlt évek legjelentősebb hallgatója voltál szerintem ott, téged elfelejteni? kizárt dolog :D"

Bizony valszeg sokáig legenda leszek ott. Nemtudni. Ebbe nem is akarok belemenni.

Ez a birodalom, ez a világ ... távozásommal szétesett, helyét elfoglalta más világa. A szobámat más ember foglata el, a kemphelyemre más ember ül, más ökörködik helyettem. Távozásom után megkezdődtek a kapcsolatunkban is a problémák ezzel. Ha ottmaradtam volna, még 1-2 évet... még mindig járnánk, sőt akkor tényleg gyűrűig fajult volna a dolog. Most már szertefoszlott az a remény, hogy a Sárgulási bálján egyszercsak megjelenek majd és mikrofonnal a kezemben kérem meg a kezét... több mint 150 ember előtt. Pedig akkor októberben, novemberben.. mintha már évek óta együttlennénk feeling volt. Ezt ő is mondta, és tudta. Csodás kis félév volt. Ugyanakkor velem nem volt könnyű, de azon keresztül, a saját egészségén át mindig jót tett velem, mindig szeretett, bármi történt is.

Későn érő típusként ismét szenvednem kell emiatt. Túl későn jött ez az egész, és túl hamar távoztam az egyetemről. A szerelemnek sajnos nehéz határt szabni. Megígértem, hogy egy barátnőm se lesz az uccsó félévben erre tessék, olyan heves szerelem volt a félévben, hogy életem egyik legszebb szakaszát tudhatom be neki. Minden tökéletes volt... egészen december 22.-ig. Bár még akkoris jó volt, de tudtam, hogy komoly problémák fognak ebből származni - de igyekeztem ezeke eltusolni, és végül becsúszott egy március 8, egy március 16 egy diáknapos balhé, ami már végzetessé tette a távkapcsolatot. A többi idő és remény kérdése volt nyár közepéig... Aztán vége, a remény is elszállt, hogy nekünk közös jövőnk lehet. Ez nem megcsalás meg dedóság, ez komoly felnőtti gondolkodások közepette zajlott. Előretekintettünk a világban... és nem láttunk utat amin járhattunk volna tovább. Végül ahogy csökkent a szerelem heve, úgy jött magával az elhidegülés, és a józan ész mindkettőnktől. Mivel én nagyon szerettem, és még máig nagyon szeretem... ezért kénytelen voltam elengedni, hogy neki jobb legyen. Még akkoris, ha én nem érezhetem többé, nem simogathatom, foghatom a kezét, vagy épp nézni a kis szemeit amik ártatlan, önzetlen szeretetet sugároztak.

Ugyanakkor nagy sikert könyvelhetek el, hogy képes voltam elengedni, még akkoris ha szeretem. Tőlem ez igencsak nagy előrelépés volt, forradalmi előrelépés, hogy kultúráltan tudtam eldönteni illetve fogadni a dolgokat. Keserű pirula volt de le kell nyelni. Nagyon remélem, hogy jobb lesz neki így, jobb lesz mással, remélhetőleg azzal a sráccal aki már téma volt nálunk anno. De remélem, hogy rosszindulatú megjegyzéseim ellenére pozitívan fog végződni a történetük, azaz nem ér véget. :) Harcolni nem fogok érte, mert azzal csak nagyobb kárt csinálnék. Nincs nekem kabaréra szükségem, meg arra sincs, hogy kárt tegyek Falatban megint. Meg Falatnak sincs arra szüksége, hogy itt két ember csatázzon felette, meg hogy össze-vissza kavarják őt. Nem azért nem harcolok mert feladtam, hanem azért nem, mert nem akarok problémát ebből Enikőnek, ilyen egyszerű. Ha itt elkezdek megent faszagyereket játszani, visszamenni és harcolni érte... úgy ahogy anno LiLianért tettem (sikerrel) akkor abból a végére megint csak a pofozkodás, trágár ócsárolás, falrakenés lesz a vége és én ezt nem akarom. Jobb, ha így van és marad a dolog. Nem akarok vadállat lenni, hanem egy nagyszerű ember aki elfogadja ami történik vele és helyesen dönt.

Én ebből az esetből tanultam, és még ilyen totálszomorúan, de nem megtörten is tudok jóindulatú bejegyzést közölni itt. Helyesen döntöttem, még akkoris, ha most bőgni tudnék... de a könnyeim már kintvannak. Nemazért mert gyenge vagyok, hanem azért mert tudom milyen olyasvalakit elveszíteni akit mindenkinél jobban szeretett, és még a saját annyjával is tettlegességig keményen szembeszállt, hogy megvédje azt akit szeret és akivel az életét letudná élni.

Nem törtem össze, csak még erősebb és jobb leszek ezáltal. A jó ember holtig tanul. Nem vagyok rossz ember tudom, csak kicsit kelekótya, és még gyerekes néhány dologban. Az elkövetkezendő időket hasznos tanulással töltöm, hogy jobb ember váljon belőlem, jobb, okosabb az ilyen esetben. Majd talán nekemis jut valaki, ám kötve hiszem, mert ez a környék, megye... kicsit szűk, és itt igencsak idegenkednek egymástól az emberek. Na de ez már egy más tészta bejegyzés lehetne. Én a szakítás óta egyedül vagyok, senkire nem néztem rá, megérinteni meg pláne... nem bírtam azóta se egy nőre nézni. Falat emlékei még előző hétig is kintvoltak, a képek a falon, a képtartóban, a csontgyűrű a laptopon, hiába helyeztem ide-oda a notit, a gyűrűt mindig arra a részre tettem. Még a kis saját rendezett szekrénykéje is úgyvan, ahogy hagyta nálam. Ezen cuccok összeszedésével rendesen felkavarodott bennem a fájdalom. Erős vagyok, de nálam is kiborulhat a pohár teli kakaó. :$

És úgyérzem, hogy ezzel a gondolkodásmóddal amit a szakítás során tanusitottam... is nagyot jutottam előrébb. Nagyon köszönöm neked ezt a csodálatos 7 hónapot, annak minden napját, percét, hogy örökre emlékezetessé tetted. ... Falat!

Hiányzol... és még fogsz is egy darabig...

(Ezen bejegyzést 3 napig írtam kb a tetejét kivéve, közben cetlikre vetettem a gondolataimat, illetve majdnem egyn apot ültem a gépnél, csakhogy úgy írjam, ahogy érzek, és nem hirtelen felindulásból)

Ha esetleg olvasod ezt a bejegyzést. Nem az volt a célom, hogy megingassalak vele vagy valami. Csak az, hogy hidd el, hogy nem vagyok rossz ember. Miattam nem kell szomorkodni. Remélj nekem (is) boldogságot, és tudom, hogy akkor már mindent megtettél értem a jövőben.

So I'm sorry... Szóval sajnálom...

Days ETC

Telnek múlnak a napok. Vége ennek a kurvameleg nyárnak szerencsére. Eső eshetne mert betont ásni nem egyszerű. Újra dolgozom, úgy eltelnek a hétköznapok mint a huzat. De a Syntracker mechanika már váár. :-)))) A 60D meg benne van a listában, mint "elérhető" árú fényképezőgép. :-))) Majd szépen, ügyesen. Most úgysem kell semmit sem csinálni mint dolgozni, dolgozni, dolgozni... meg Bossékkal eljárni. :D Am azt illeti a nyárvég jött hidegen, borongósan, de augusztus utolsó napján az interjú után egy reményekkel teli telefonhívást kaptam, így hát a héten már tudtam dolgozni. Közben sokmindent elsütöttem. Sikerült megörökíteni a Nemzetközi Űrállomás NAP ELŐTT ELVONULÁSÁT! Csak néhány fotót látok a neten, de most nekemis sikerült elég rendhagyó módon. A portrémarkolat bekapcsolva maradt és volt szíves megette az akksit az átvonulás időpontjára, úgyhogy voltam szíves mobiltelefonnal a 10mm-es okuláron át videóra venni, ahogy az ISS 1,8 másodperc alatt elszáguld a napkorong előtt. Vicces volt na. :-) Ezt rögtön követte egy plusz akksi rendelés is, de akkor már kettőt vettem, hátha... :D Sikerült hardveraprón vásárolni egy videókártyát. Most nem adtam le. 512-eset, mert HÁROM videókártya már kuka. Talán ez nem döglik meg... talán. Reménykedem benne. Minecraft megy különben. :D Azelőtt nemment. Volt egy végzetes hibája annak a kártyának, aztán dobott be érdekes dolgokat. :D Na de ennyi elég is lesz. Beszéljenek a képek.

Reményekkel teli naplemente, az utolsó nyári...

Por az van még a verda után fél órával is...

Maradt a mobilos videó, és utána összeraktam a 40 valahány fram-et. Olyan mint az ökörhugyozás XD

Videókártyák... Kértek egyet? :D

Köszönöm nektek!!! :-)

Keltsük fel a Rafit éjfélkor, mikor másnap 6kor már munka. :-))))

Summer END

Hűvös, borult reggel, csepergő eső... bizony vége a nyárnak. Szeptember 1.-e van! A balatonizálásnak vége. Lehet még talán fürödni benne, de nem olyan mint amikor tavaly fürödtünk szeptember közepén. Egy kicsit most más az időjárás, más a helyzet.

Összességében jó nyár volt. Kezdődött a Vénusz-átvonulással amit az instant nagyon gyorsan és röngtönzött módszerekkel beszerzett távcsővel néztünk. Megvoltak a korahajnali 3 órai kelések az éjszakai világító felhők miatt. Végül azt is siker koronázta, nemhogy lefényképeztem, de kikerült a nemzetközi légköroptikai oldalra is. ;-) Idén, életemben először fürödtem a Velencei tóban és nagyon jó volt. Főleg ebben a rekkenő melegben. Annál inkább. ;-) MOL napokon is faja volt. Úgy tűzött a nap mint még soha, sötét égbolttal, de akkor még nemvolt az az elviselhetetlen meleg. Rengeteget voltam Bossal, Tomicsekkel a Balatonban fürödni, ilyen egynapos egydélutános leugrásokkal. Munka után szinte minden 2. 3. nap mentünk. Olyan dögmeleg lett nyáron, hogy a Balcsi sem hozott igazán enyhülést. A villámfotózás sem maradt el, bár idén a szokásosnál kevesebb villámot sikerült nyáron megörökíteni. De a kevés nem feltétlenül rossz. :-) Aztán láttam június végén életem legnagyobb szivárványát. Persze akkora bazinagy volt, hogy fél Somogy megye látta. Pár nappal később ez is felkerült az OPOD-ra. :D Észlelgettem a távcsővel. Van akkora ereje, hogy látni lehet vele a nemzetközi űrállomás napelemtábláit. Végül jött augusztus és készülődés volt a csillagullásra. Attila segített minket egy Peleng objektívvel! Minden tiszteletem! Az idei év csillaghullása nem csak a földönfekvésről szólt, hanem velünk volt a nagytávcső így felkerestünk sok objektumot a Messier katalógusban. Láttunk sok kettőscsillagot és sok hullócsillagot is. Jövőre jobbak lesznek a körlmények úgytűnik, de azt már jobban meg kell tervezni. Lehet, hogy hegy lesz belőle, nemtudni, még mocskosul messze van. A nyár vége felé volt néhány portréfotózás, voltam az újonnan megnyílt boglári kilátón hárd 200Ft-ért. (annyiért bőven megéri) :DDD Voltunk a BB fesztiválon, ott ismét megnéztem a tűzijátékot, előtte a klasszis lézershow-t (Y). Majd Kaposváron is megejtettünk egy tűzit, végül jött a nyárvég. Csapaékkal nem állunk jól mert mocskosul nagy aszály van. Pusztítás teljes mértékben. Augusztusban 3mm esett... a 100 helyett. :S Végülis jó nyár volt ez. Nem volt szar szerencsére. Ismét egy csomó emlékkel lett vége. Aminek meg meg kellett történnie, az meg is történt. Nem szomorkodok, majd a következő lehetőség jobb lesz. A nyár elmúltával egy remény is szertefoszlott. De van új remény!